„Bajban ismerkszik meg az igaz barát.” Bajban ismerkszik meg maga az ember. Mennyire tuds
z hű maradni elveidhez, ha elvesztesz egy csatát? A kétségbeesés vagy a szerénység jellemez? Megpróbálsz tovább küzdeni vagy feladod? Mást kezdesz el hibáztatni ha valami nem sikerült vagy magadban keresed a hibát? Persze, hogy mosolyogsz mindenkire, ha rendben vannak a dolgaid, de a rossz hírt hozónak is megköszönöd a segítséget? Eltiporsz másokat vagy kezet nyújtasz? Dühöt vagy tapasztalatot kovácsol a baj? A gyűlölet vagy a szeretet jellemez jobban, amikor halott roncsok között keresed az élő tetemet? Hála vagy bírálat az élet? Hű maradsz barátaidhoz és elfelejted önmagad? Könnyek közt is ki tudod mondani, hogy bocsánat? Tükörként cselekedj és lásd magad kívülről és tudj mosolyogni! Utálat nélkül viseld el önmagad. Bocsánatot hibáidért kérj és ne az életedért. Gondolkodj fordítva a bajban és megismered az embert. Bajban ismerkszik meg maga az ember.
