gondolatok

Méreg-szerelem, nem is nevezhetném annak,megölhet akár,csak döntsd el melyiket vadászod azon az éjjelen. Kifutsz a világból,legrosszabb rémálmodból és hű maradsz az érzéseidhez, vagy gyengén elfogadod: ez neked szól, színjáték vagy az élet próbája.Megbukni nem tudsz, hisz tanulva is dicsőség az…

Teljesen betegen keringőzve az álmok között leírom azt, hogy lehetetlen, mert félek fel nem adni

Mennyi mindent is jelenthetne, ez azonban tényleg csak egy puha maci, egy színes szalaggal. Megtanulni maga az élet, tárgyként ránézni emlékek s múlt nélkül…  

Miért isáhítanád magadat,amikor egyszavadba kerülaz egész világ.Színjáték, s ne feledd, játék az egész színház, mert az élet kevés hozzá, hogy kiéld magad.  

Csodálni valakit. Csoda és álom? Álmodozni valakiről az egy csoda? Vagy csodálni valakit, az egy álom??? Egy biztos: szeretnék csodálni valakit, olyan álomszerűen csodásan.

"Mami, én nagyon félnék a pókoktól, ha szárnyuk lenne."

Vond kétségbe a megkérdőjelezhetetlen, győzd le a legyőzhetetlent, bocsásd meg a megbocsáthatatlant, majd ugorj fel az égbe és nézz a szemembe. Kiálts egy nagyot, közben  csillagokkal harcolok, hogy azt kiálthassam, legyőztem önmagam. Válaszd ki a levegőt átszelőt, pirosat, kéket-zöldet…

Halk zene szólt, olyan csillagokon lépkedős és esőben táncolós. Szőnyegen fekve, magasban járva, felém hajoltál és olyan halkan suttogtál a fülembe, hogy azóta is azt idézem szebb napokon…