Sötét volt. Láttam kint a madarakat, de nem hallottam őket. Virágoztak a fák és sütött a nap. Nem éreztem a melegét és a természet illatát. Belül nem volt meg a világosság. Üresen álltam ott, körülöttem emberekkel. Nevettek, mosolyogtak vagy éppen könnyek közt elváltak örökre. Egymásból éltek, egymást éltetve. Körülöttem mindenhol víz volt. Csak az óceán és én, egy bizonytalan csónakban. Látva a teljességet, megismerve a félelmet. Sehol a part, a biztonság. Egy deszkába kapaszkodtam, melyet a reszketés mozgatott fel és alá. Hideg volt. Körülöttem felhők és a nagy fehérség. Egy hegycsúcson álltam, mégis az alján éreztem magam. Dideregtem a tűz mellett, melyet az elmúlás táplált. Így teltek napjaim, nem szándékosan képzelődve.
