Azt mondod piros, én szerintem kék. Az utcán te a tájat, én az embereket figyelem. Te balra, én jobbra megyek. Szerinted meleg van, én reszketek. Te szeretsz, én gyűlölök. Sírsz, pedig én nevetek. Szerelmes vagy, én csak csodálok. Kineveted, én megsajnálom. Gondolkozol, míg én álmodok.
Teljesen mások vagyunk,
Mást látunk
Hallunk, érzünk, tapasztalunk,
Ha talán az életben
Egyszer egyfelé tartunk
Megszűnik ez az egész együtt létezés
A látszat szerint közös a lét
Pedig távolodunk,
Ez így jó, együtt, mégis két külön világban
Melynek közös határai mi vagyunk.
