Alkotok egy képet, álmot, életet. A jövőben játszódik és van szerepe a múltbéli képeknek. A múlt építi fel a jövőt, hisz ez egy vágy, melyet a múltban éltem át. Nem vágyódnék rá, hisz, amit nem tapasztaltam, azt nem tudom milyen. Boldogság és öröm, melyet a szomorúság köt össze és ezért ez is a kép része. Nevetés és könnyek, melyeket magam előtt látok és könnyedén összeillesztek. Rengeteg kép mozog körbe-körbe, hogy megragadjanak az emlékképbe. Minden képnek van helye és ideje, melyhez egy érzés társul karöltve. Felhők, napsütés, pillangó és madarak. Kezd teljes lenni az egész, de ez méltatlan elnevezés. Hisz nem alkothat egészt, ha hiányzik a legfontosabb rész. Eddig a múltra vágytam, mert azt tapasztaltam, azonban most elbizonytalanodtam. Hiába az összes múltbeli kép, ha hiányzik az a bizonyos érzés. Ezt szeretném megtapasztalni, átérezni, megragadni. Igen, tisztán látom a képet, azonban mégis ott van a zavar, az a bizonyos feketehaj.
